Szerző: Nagy Zltán (törölt)  2012.02.03. 21:27 Szólj hozzá!

 Újra nincs gátlása a náciknak: fogyatékost és öregeket vegzált a kopasz fasiszta ármádia az új Führer-gyarmat előtt.

Odamentem a MEASZ tüntetésére az Új Színházhoz, de higgyétek el nem bátorságból.

A kisaföldalattiból felkísért egy úr - továbbra is vak fogyatékossággal élő vagyok - , de kérdésére nem árultam el, hogy a színházhoz megyek mert nem ismertem hangra, ő se engem, szóval nem mertem vele tartani.  Később elindultam a mellékutca felé az Operaházzal szemközti járdán,de éppen becsukták a kordont, ezt mondták meg számomra nyugtalanító szituáció hangját hallottam, szóval továbblépve fennakadtam egy műanyag szalagon ami rávezetett a járda fokytatására.  Itt várakoztam, barátaim viszont még nem értek oda. Nem úgy valamelyik militáns csapat "alakulatai" akiknek szinte vezényszavakat osztogattak, hogy" nem álljatok meg háromfős csoportokba" "még maradjatok civilben" stb. Aztán a mellékutcából a színház felől elkezdődött az ordítozás, zsidózás és egyre közelebb hallottam hozzám.  Szívem szerint hazamentem voltam, vak vagyok és nem vakmerő. Megérkezett Aranka meg Feri ls utóbbival elindultunk a mellékutcán a színház felé. Mindjárt ordítozó, zsidózó nácikba botlottam, ezek ott állhattak tömött sorokban. Feri végtelenül nyugodtnak tűnt, na én emiatt nem hagytam ott csapot-papot. Féltem. Bármelyik újfasiszta - három szervezetük is bejelentettem hogy bejelentés nélküli ellentüntetést tart - megismerhet az utóbbi idők demokratikus tüntetéseiről, ebben a sűrűségben azt se nagyon látták volna meg a rendezők vagy a rendőrök ha körbeállnak, belépnek. Aztán az egyik náci óbégatni kezdett felém, hogy "Her Mengele! Her Mengele!" Hangosan, kendőzetlen kajánsággal, szinte kioktatóan. A hang felé fordítottam az arcom, hogy biztosan halljam az irányt, kétségkívül nekem szólt a haláltáborok mészárosának nevébe csomagolt fenyegetés.És itt valami bekattant bennem.  Most már szívem szerint odamentem volna ehhez a tuskóhoz, hogy az arcába vigyorogjak és azt se bántam volna ha leüt. Van egy pontja a szorongásnak amikor nem lehet tovább feszíteni a húrt, úgyhiszem. Nem vagyok hajlandó félni egy olyan erőszaktól ami a fasiszta, emberiességellenes nézetei és az én fogyatékosságom okán, - miszerint hogy még védekezni sem tudok  ellene- azt csinál velem amit akar. Feri kicsit arrébb terelt de még mindig a zsidózó, fenyegetőző náci söpredék szektorában voltunk, inkább továbbmentünk. Előre, a nácik között, fehér bottal, kézfejjel, félelem nélküli udvariassággal törtettünk a szónok hangja felé. Más szónoklatok voltak ezek, mint az Operánál vagy a Kossuth-szobornál. Szinte végig üvöltöztek a nácik. Minden mondatnak tétje lett. Egy ideig csak lépésekre volt egymástól a z antifasiszta tüntetők százai és az őrjöngő betyárseregesek, nemzeti gárda tagok vagy mit tudom én melyik csürhe. Egyszer csak Feri mondta, hogy maradjak ott mert arrébb gond van, odamegy. Kiderült, hogy 190 magas kigyúrt náci beállt az öregek közé és köpködte, lökdöste őket. Néhány magasabb férfi a mieink közül körbe állta, aztán a rendőrök egy idő múlva kivezették. Megjegyzem, nekik se lehetett egyszerű az életük egy-egy ilyen kiemelésnél. Mert ugye ha a tömegben az intézkedés közben dulakodásra kerül sor, akkor a közelben állók is megsérülhetnek. Aztán kiszorították őket a mellékutcákból és mi pedig - Feri szerint hatalmas rendőri védelem mellett - átvonultunk a Kossuth-térre ahol a Bibó Társaság tartott megmozdulást. Köszönet a szervezőknek, a rendőröknek, meg Ferinek.

Szerző: Nagy Zltán (törölt)  2012.02.01. 22:44 Szólj hozzá!

Címkék: fogyatékos fasiszták új színház

Szociálpolitikai menedékjogot kérek. Az ideiglenesen szünetelő Magyar Köztársaságtól. Az Orbán-rezsim gettóba akar falazni bennünket fogyatékosokat, a saját akadályoztatottságunk falai mögé. Vak vagyok, eddig sem könnyen utaztam, kisebb logisztikai projekt volt vidéki lakhelyemről pesti gyógykezelésekre, ügyintézésre, mostanában tüntetésre járnom. Egy-egy rokoni látogatásról nem is beszélve. Most ezeknek vége, mert a kormány elveszi az utazási kedvezményeinket. Arcátlanul, még mindig nyugdíjasnak titulálva bennünket, dacára, hogy nyugdíj-jogosultságunktól már megfosztott. A ténynél, hogy mostantól még rövidebb lesz fogyatékosságunk életviteli póráza, már csak az a riasztóbb amit ez az intézkedés üzen mindnyájunknak.

Soltész Miklós szociális államtitkár nyíltan  politikai-eugenikus kijelentése,  hogy túl sok a rokkant-nyugdíjas, megalapozta a szókimondó őszinteségnek álcázott közösség elleni hangulatkeltés légkörét. Mert a rokkantnyugdíjasok nagyon nagytöbbsége sosem gyógyul meg, épül föl, sőt szerzett betegségébe hal bele, illetve fogyatékosságával testében, szellemében fejezi be életét. Esetleg öngyilkos lesz, mint már több rokkant-beteg ember. Csak így csökken a mi létszámunk. Persze, lehet ezt kormányzati intézkedésekkel gyorsítani. Nyugdíj nélkül vagy csökkentett ellátással, alanyi jogtól fosztott közgyógyellátással, megvont utazási kedvezménnyel, ugye bajosabb bevásárolni, orvoshoz eljutni.

Aztán pár napja Balog Zoltán, lelkész, felzárkózásügyi államtitkár odanyilatkozott, hogy nem mond igazat aki félfasiszta diktatúrára hivatkozik Magyarországon. Igaza van. A vak is látja, hogy nem fél ez. Vastüdőben, kerekesszékben, fehérbottal, siketen meg Down-szindrómás gyerek szülejeként várni az élettanilag engedélyezett idő leteltét… Nincs kis- meg nagy-, meg új- és rész-  és félfasizmus. Értetlenség van. Hogy, most miért? Mi a baj velünk, hogy hírtelen politikusok dühvel, haraggal, kollektív bűnösnek mondanak minket. Félelem van. És a rokkant romák, mert a fideszes egyházfi erre is kitért. Hol egészségügyi szociális nővérek ezreinek szolgálatba állításáról papol, hol szűrővizsgálatról.

 A barátaim azt tanácsolták, hogy ne menjek szerda este a MEASZ Új Színház előtti tüntetésére, mert ott lesz több félfasiszta társaság. Mindegy, mondtam nekik, lesz nálam félelem, de nem bújok el.

 

 

 

Szerző: Nagy Zltán (törölt)  2012.02.01. 13:50 Szólj hozzá!

Címkék: politika rokkant állam getttó

 Ma is rúgott pár öngólt magának, nekem, magunknak a fogyatékossággal élők, ami társadalma. Este, az ATV Egyenes Beszédjében drága jó Hegedűs Lajos állította be, persze óvatlanul és a ritkán nilatkozók gyanútlanságával a fogyatékkal élők világát, mint munkaképességekkel, munkahelyekkel és munkabérrel bőven megáldott emberek közösségét. Sajnos az általa teljesen jogosan és okkal feltárt kormányzati, jogalkotási - tőle idézem -  "butaságok" következményei sajnos a honi fogyatékos társadalomnak korántsem az egészét sújtja. Mivel a többség nem tud munkát vállalni. Mert nem tudott tanulni, mert hátrányos térségben és társadalmi csoportban cseperedett és mert egészségkárosodása ezt nem teszi lehetővé. Megint nem hangzottak el statisztikai adatok ennek megvilágítására. Aztán meg az I. és II. rokkantsági csoportba soroltak munkalehetőségét emlegetmi...szóval az I. csoportosok, mint azt H. L. is jól tudja, az egészségügyi otthonokban élő és meghaló, ágyhoz kötött, testükben számos súlyos elváltozás örökségét éltetlő drága barátaink. Akikre gondolva nem leszünk öngyilkosok mi, akiknek osztályrészül juthatott az a szerencse, hogy magunk töröljük ki a fenekünket, rádiót hallgathatunk és daját kezűleg kikapcsolhatjuk ha ubjuk és szerető családunkban van akit átölelhessünk és értsök azt ami ilyenkor a lelkünkben végbemegy. Nekik ez nem adatott meg. És Petire gondolok a  Vajda 4. ÉNO-ban, aki azt mondta, amikor megtudta, hogy elmegyek tőlük, hogy "Nem kell elmenned Zolibácsi, elduglak a szekrénybe". Ez húsz éve volt, a Napejt közben bezárták és kiadták kocsmának, Gondozó Kertje lett a neve. A k...a é...s a.....t aki ezt kitalálta!

Én II. csoportba tartozom és sajnos nem a vakok intézetében nevelkedtem, mert akkor most néhány sakmám lenne és az egyetemet sem kellett volna félbehagynom még gyengénlátó koromban, hogy most vakon munka nélkül dekkoljak. Szóval biztosan van egy réteg akinek most befáj a rokkant-bérplafon, a járulék. A többségnek viszont nem ezek a fő problémái, viszont ezekről Hegedűs elnök korrektül beszélt, nincs mit szemére hányni.

 

Pár órával korábban a HírTv-ben rlportfilm ment ugyaneme témában. Csak egyetlen momentumot ragadnék ki egy megváltozott munkaképességű hölgy elmondásából: nem tudni honnan vette a szabolcsban rokkantosított egész falut, a riporternek ezt illett volna forrásoltatnia.  Szám szerint, hely szerint. Akkor most az orvosszakértő akkor is grállovag ha megadja a rokkantságot, akkor is ha nem, a rokkant meg így-is úgy is bűnös, csak lényeg, hogy egy súlyosabb állapotú vagy egy teljesen ép köpködjön rá?!

Hogy van az drága sorstársaim, hogy az én orvosszakértőm is okézta a háziorvosom, szakorvosi leletekre hivatkozó kázusát, hogy ugye a pasi vak mint a sötét éjszaka, aztán a legvégén az ügyintéző nagyon nem orvos mégsem véglegesített? Mindez a rokkantsági bűnözésnek kikiáltott BAZ megyei Nyugbiztiben. 

 

Szerintem pedig mindenfajta kormányzati reformot elfogadott volna az a másfél millió ember aki ma hazánkban a fogyatékosság, megváltozott munkaképesség, rokkantság alanyi, hozzátartozói, segítői érintettje. De nem ilyen fasisztoid, embertelen, lekezelő, méltóságot sértő stílusban és formában mint tette és teszi az Orbán-rezsim

Szerző: Nagy Zltán (törölt)  2012.01.31. 21:44 Szólj hozzá!

Címkék: média politika kormány fogyatékosság rokkantság

süti beállítások módosítása